Törökország földrajza, növényzete, állatvilága
Főbb területi jellemzők
Teljes terület
780 580 km²
Partvonal
8.333 km
Szárazföldi határ
2 627 km
Környező országok:
Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Irán, Irak, Szíria,
Görögország, Bulgária
Budapest és Ankara távolsága
1850 km
Extrém területi jellemzők
Legmagasabb pont
Ararát-hegy, 5137 m
Legalacsonyabb pont
Földközi-tenger, 0 m
Leghosszabb folyó
Eufrátesz,1263 km
Legnagyobb szárazföldi vízfelület
Van-tó (a Földközi-tengert leszámítva), 12 500 km²
Egyéb jellemzők
Éghajlat
mediterrán, kontinentális
Domborzat
hegyvidék
Természeti kincsek
bór, kőszén, vasérc, réz, króm, urán, antimon, higany, arany, barit, borát, cölesztin, földpát, mészkő, magnezit, márvány, perlit, tajtékkő, pirit, agyag
Törökország Délkelet-Európában és Ázsiában fekszik: egy része a Boszporusztól nyugatra, Európában, nagyobb része Anatóliában található. Északon a Fekete-tenger, nyugaton az Égei-tenger, délnyugaton a Földközi-tenger határolja.
Területe 780 580 km², melyből 770 760 km² szárazföld, 9820 km² pedig víz. Az ország nyugat-keleti irányban 1600 kilométeren húzódik, észak-déli irányban pedig kb. 800 kilométeren. Területéből 755 688 km² (97%) fekszik Ázsiában (Anatólia) és 23 764 km² Európában (Trákia).
Változatos növényvilág
A sokszínű éghajlatnak köszönhetően Törökország igen tarka flórával rendelkezik.
Az ország déli részén leggyakrabban pálmákat, olivafákat, hibiszkuszt, mirhát, babérfát vagy jávorfát látni. A nassolókat biztos megörvendeztetik a banánültetvények, fügefák vagy az ehető gesztenyék.
A homokos partokat több száz narancsfa és borókaparkok árnyékolják be. A fák közül az ország középső részén leggyakrabban platánok, jávorfák és gesztenyefák nőnek.
Törökországnak jelenleg több, mint 30 nemzeti parkja van, melyek összterülete 877 771 hektár. Az első nemzeti parkot 1958-ban hozták létre. A török nemzeti parkok egyik jellegzetessége, hogy többségük nem csak természeti, de történelmi kincseket is őriz.
Színes állatvilág
Úgy, ahogy a növények világa, az állatvilág is nagyon sokszínű Törökországban.
A hegyekben és az ország belső részén találkozhatunk medvékkel, farkasokkal vagy vadmacskákkal, de a számunkra jól ismert őzekkel és szarvasokkal is.
A hegyi természetben való kirándulások során és vidéken pedig birka- és kecskenyájakkal. Nem kivétel a vánszorgó teve látványa sem. A helyi lakosok mezőgazdasági célokból teheneket, szamarakat és lovakat tartanak.
Az égen leggyakrabban a ragadozókból sasokat, sólymokat és vércséket láthatunk. Akinek szerencséje van, az néhány strandon találkozhat tengeri teknősökkel.
Az Iztuzu-part strandja is ilyen. Ez a strand azon kevés helyek egyike a világon, ahol az álcserepes teknős természetesen párzik, talán ezért is igyekeznek megőrizni a hely jellegét és természetes szépségét.
A Földközitengerben nem kizárt a delfinekkel való összefutás sem.